Hogy is vagyok?
A hogylétem aggaszt?
Csak nyomorúságosan,
ahogy egy árva élhet
a világban
otthontalan.
Elvesztem a
nyomasztó,
parttalan,
fullasztó,
végtelen,
fojtogató
semmiben.
Keresem a
hitem,
kitartásom,
önbecsülésem,
mosolyom,
reményem,
bizodalmam
a valamiben.
A hogylétem aggaszt?
Csak nyomorúságosan,
ahogy egy vándor járhat
a lakatlan bolygón
szállástalan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.