Lám, téged is partra vetett a tenger
Gömbölyű kis tested itt hever élettelen
S mégis érzem lüktetésed.
Ha lábam volna, elindulnék eléd
Ha volna karom, kinyújtanám feléd
De így csak várok türelmesen.
Várom, hogy jöjjön egy hullám, mi felkap
Megforgat, és melletted majd újra elhagy
.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.