HTML

norbblog

Nagyjából mindenből elég egy halálos adag... SZIÁMI

Linkblog

2007.11.04. 22:29 Csillagtalan Távolodó

Csillagos Ég /Joyce F. Saturn/

Én leszek az Égbolt,
Legyél Te a Csillagom!
Hogy minden, mi eddig szép volt,
Az Égre festve ragyogjon.

Drága Csillag, befogadlak,
Te is fogadd el az Eget!
Örökké a Tiéd hadd maradjak,
Ne engedj közénk felleget.

Maradj velem, Csillagom!
Az éjszaka a sötétet félti.
Ne hagyj el, mert meghalok!
Nélküled az Ég nem fénylik.

Te az enyém, én a Tiéd,
Mi ketten egyek!
Ahol nincsen idő, nincs tér,
Ott keljünk egybe!

Aki csillagra néz fel,
Látja körülötte az Eget is,
Ki Égboltról beszél,
A Csillagot emlegeti.

Eggyé válunk gondolatban,
Eszmében és valóságban,
Nincsen az a fondorlat-tan
Melyben lelkünk külön válna.

Éljünk így csendesen
Túl időn, emberen,
A világot átfogó szerelmesen.
Én benned, Te bennem.

És együtt mosolygunk  majd boldogan
Egy ártatlan, sétáló gyermeken
Ki majd ujjával ránk mutat:
Milyen szép Csillagos Ég, Istenem!

 

2000. november

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://norbblog.blog.hu/api/trackback/id/tr20218556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása